Úgy érzed, hogy nehéz teljesen feloldódnod az improvizációban? Nem tudod, mit kezdj a testeddel, amikor nincs előre megadott koreográfia, és közben azon gondolkodsz, hogy vajon jól csinálod-e?
Teljesen megértem. Kezdetben én is inkább csak akkor improvizáltam, amikor feladat volt. Nem éreztem természetesnek, és sokszor inkább azon gondolkodtam, hogy mit kellene csinálnom, mint azon, hogy mi történik éppen a mozdulatban.
Azóta viszont az improvizáció a táncom és a mindennapi munkám egyik fontos része lett. Nem azért, mert egyszer csak megtanultam „jól improvizálni”, hanem mert idővel megértettem, hogy az improvizáció nem arról szól, hogy mindig tudnod kell, mi legyen a következő mozdulat.
Miért fontos az improvizáció?
Az improvizációban folyamatosan figyelsz, érzékelsz, döntesz és reagálsz. Nincs előre rögzítve minden következő lépés, ezért a mozdulat közben kell kapcsolatot teremtened a saját testeddel, a zenével, a térrel és adott esetben a többi táncossal is.
Éppen ezért az improvizáció nemcsak a mozgás szabadságáról szól. Gyakorolhatjuk vele a figyelem megtartását, a gyors reagálást, az alkalmazkodást, a bizonytalan helyzetekben való döntést, a kreatív gondolkodást és az önkifejezést is.
És talán az egyik legfontosabb része éppen az, hogy megtanít együtt lenni azzal, amikor még nem tudod, mi fog történni. Nem kell minden pillanatban előre látnod a következő lépést. Elég lehet érzékelni, választani, kipróbálni valamit, majd reagálni arra, ami ebből születik.
Nem könnyű ráhangolódni
Az improvizáció eleinte sokaknak azért nehéz, mert nincs meg az a kapaszkodó, amit egy koreográfia ad. Nem mondja meg előre, hogy mikor hova lépj, merre fordulj, milyen alakzat következik. Hirtelen neked kell választanod.
Ehhez pedig nem feltétlenül kell komoly tánctechnikai tudás. Az improvizáció építhet egészen egyszerű mozdulatokra, a test alapvető érzékelésére, a súlyáthelyezésre, a térre, a zenére vagy akár egyetlen apró impulzusra is. A lényeg nem az, hogy mennyi mozdulatot ismersz, hanem hogy mit kezdesz azzal, amit éppen érzékelsz.
Ez pedig sokkal nehezebb, ha közben folyamatosan kívülről figyeled magad. Vajon jól nézek ki? Elég érdekes, amit csinálok? Mit vár tőlem a tanár? Mit gondolnak rólam a többiek? Könnyű ilyenkor visszanyúlni olyan mozdulatokhoz, amiket már ismersz, másokat utánozni, vagy egyszerűen megpróbálni minél kevésbé feltűnőnek lenni.
Csakhogy ezek mind elviszik a figyelmet attól, ami éppen történik.
Az improvizációban nem egyetlen helyes megoldást keresünk. Vannak persze feladatok, keretek, zenei és térbeli szempontok, de ezeken belül sokféle válasz születhet. Nem az a cél, hogy kitaláld a tökéletes mozdulatot, hanem hogy merj választani, és kíváncsi maradj arra, mi történik, ha elindulsz egy irányba.
Ehhez pedig nem kell előbb teljesen feloldódnod. A ráhangolódás maga is része a gyakorlásnak.
Ha pedig most még nehéz elengedni azt a gondolatot, hogy „vajon jól csinálom-e”, a következő tippek segíthetnek abban, hogy egy kicsit könnyebben belépj az improvizációba.
10 tipp improvizációhoz
#1 Ne a tükörből indulj ki
A legtöbb táncórán a tükör hasznos eszköz: segít ellenőrizni a testhelyzetet, pontosítani egy mozdulatot, és visszajelzést ad arról, hogyan néz ki, amit csinálsz. Improvizáció közben viszont könnyen elviheti a figyelmedet a mozgás belső érzékeléséről.
Ha folyamatosan azt figyeled, hogyan nézel ki kívülről, könnyebb belekerülni az önellenőrzésbe: „Jól csinálom?”, „Elég érdekes?”, „Jól néz ki?”. Ilyenkor próbáld meg időnként elfordítani a tekinteted, vagy akár becsukni a szemed, és inkább arra figyelni, mit érzékelsz a mozdulat közben.
Hogyan változik a súlyod? Honnan indul a mozdulat? Milyen érzés a talajjal érintkezni? Mi történik, ha nem látod, hanem egyszerűen érzékeled a testedet?
#2 Maradj abban, ami éppen történik
Az improvizáció egyik alapja, hogy nem tudhatod előre pontosan, mi lesz a következő mozdulat. Éppen ezért könnyű fejben előreszaladni: azon gondolkodni, mit kellene csinálnod, vagy hogy vajon mi lenne „érdekesebb”.
Próbáld inkább azt megfigyelni, ami már történik. Egy apró mozdulatból kiindulva kérdezd meg magadtól: mi következhet ebből? Mi történik, ha továbbviszem? Megismétlem? Megváltoztatom az irányát, a sebességét vagy a dinamikáját?
Nem kell minden pillanatban új ötletet kitalálnod. Néha elég észrevenni egy már megszületett mozdulatot, és kíváncsian tovább dolgozni vele.
#3 Figyelj a légzésedre
A légzés jó kapaszkodó lehet akkor is, ha izgulsz, és akkor is, ha egyszerűen elveszted a kapcsolatot a mozgással. Feszültebb helyzetekben hajlamosak lehetünk felületesebben lélegezni vagy akár visszatartani a levegőt.
Nem kell azonban különleges légzéstechnikát alkalmaznod. Elég, ha időnként észreveszed, hogyan lélegzel, és hagyod, hogy a légzésed természetesen együtt mozogjon a testeddel.
Kísérletezhetsz azzal is, hogy egy belégzéshez vagy kilégzéshez kapcsolsz egy mozdulatot. Figyeld meg, milyen mozgás születik, ha a belégzés indítja el, és milyen, ha a kilégzés viszi tovább. Ne szabályt keress benne, hanem lehetőséget a mozgás minőségének megváltoztatására.
#4 Kísérletezz egyetlen változóval
Az improvizációban nem kell minden alkalommal teljesen új mozgásvilágot létrehoznod. Sokszor izgalmasabb, ha egy már ismert mozdulaton kezdesz el kísérletezni.
Mi történik, ha ugyanazt a mozdulatot lassabban végzed? Mi történik, ha nagyobbá teszed? Vagy egészen kicsire veszed? Mi változik, ha más irányba indítod, megállítod, megismétled, vagy éppen folyamatosan továbbvezeted?
Ha egyszerre csak egy dolgon változtatsz, könnyebb észrevenni, hogyan alakítja át a mozdulatot az adott döntés. Így a kísérletezés nem feltétlenül jelent teljes kiszámíthatatlanságot: lehet nagyon is tudatos játék a lehetőségekkel.
#5 Táncolj a zenével – vagy nélküle?
A zene rengeteg kapaszkodót adhat az improvizációhoz, de nem kell mindenáron lekövetned a ritmust vagy a dallamot. Figyelheted például a zene dinamikáját, a hangszíneket, az ismétlődéseket, a csendeket vagy akár csak egyetlen rétegét.
Próbáld ki, milyen, amikor pontosan reagálsz egy hangra, és milyen, amikor szándékosan ellenpontozod azt. Mozoghatsz a ritmussal együtt, vagy dönthetsz úgy is, hogy a mozgásod egészen más időbeliséget kap.
És néha érdemes teljesen elhagyni a zenét. Táncolj csendre, a saját légzésedre, a lépéseid hangjára vagy a környezeted zajaira. Meglepő lehet, mennyire más mozgás születik, amikor a zene helyett ezek válnak a figyelmed középpontjává.
#6 Vizualizálj
A vizualizáció segítségével úgy is adhatsz irányt a mozgásnak, hogy közben nem határozol meg konkrét lépéseket. Képzelj el egy képet, egy helyzetet, egy anyagot, egy természeti jelenséget vagy akár egy mozgásminőséget, majd figyeld meg, hogyan változik ettől a tested mozgása.
Fejezd be például úgy a mondatot, hogy:
Képzeld el, hogy úgy mozogsz, mint…
…egy lassan áramló folyó.
…egy falevél a szélben.
…egy rugó, amely folyamatosan feszül és elenged.
…egy árnyék, amely követ valamit.
A lényeg nem az, hogy szó szerint eljátszd a képet. Inkább hagyd, hogy az elképzelt kép hatással legyen a mozdulatod sebességére, súlyára, irányára vagy minőségére.
#7 Próbáld ki valamivel
Egy egyszerű tárgy is új kiindulópontot adhat az improvizációhoz. Egy kendő, labda, szék vagy akár egy hosszabb szalag megváltoztatja azt, ahogyan a térben mozogsz, és új kérdéseket tehet fel.
Hogyan mozdul a tested, ha követed a tárgy mozgását? Mi történik, ha a tárgy vezet, és te reagálsz rá? Mi történik, ha elengeded, elkapod, köré rendezed a mozdulataidat, vagy éppen figyelmen kívül hagyod?
Nem kell történetet kitalálnod hozzá. Már maga az új fizikai kapcsolat is elég lehet ahhoz, hogy olyan mozgás szülessen, amit a megszokott környezetedben nem választanál.
#8 Próbáld ki valakivel
A társas improvizáció egészen másfajta figyelmet kíván, mint amikor egyedül mozogsz. Nemcsak a saját testedre és ötleteidre kell figyelned, hanem arra is, mi történik a másikkal.
Kísérletezz azzal, hogy követed a partnered mozdulatát, majd átveszed annak egy részletét. Válaszolj rá egy hasonló vagy éppen teljesen eltérő mozgással. Figyeld meg, mikor találkozik a figyelmetek, mikor váltotok szerepet, és hogyan tudtok egymásnak teret adni.
A közös improvizáció nem arról szól, hogy egyikőtök vezeti, a másik pedig követi. Sokkal inkább arról, hogy folyamatosan érzékelitek egymást, és a saját döntéseitekkel reagáltok arra, ami a másik részéről történik.
#9 Lépj ki a saját mintáidból
Minél többet improvizálsz, annál könnyebben kialakulhatnak a saját megszokott mozgásmintáid. Lesznek mozdulatok, irányok, szintek és dinamikák, amelyekhez újra és újra visszatérsz. Ez teljesen természetes – ezek is hozzátartoznak a saját mozgásnyelvedhez.
Időnként azonban érdemes szándékosan az ellenkezőjét kipróbálnod annak, ami ösztönösen jön.
Ha gyakran dolgozol a talajon, maradj hosszabban állásban. Ha sokat mozogsz nagy amplitúdóval, próbálj egészen apró mozdulatokkal dolgozni. Ha általában gyors vagy, lassíts le. Ha sokszor keresed az egyensúlyt, játssz azzal, milyen érzés kibillenni, majd kontrolláltan visszatérni.
Nem az a cél, hogy megtagadd a saját stílusodat, hanem hogy új lehetőségekkel bővítsd. Sokszor éppen akkor találunk új mozgásokat, amikor egy kicsit eltérünk attól, ami már ismerős.
#10 Kérj visszacsatolást
Az improvizációt elsősorban belülről tapasztalod, ezért hasznos lehet időnként külső nézőpontot is bevonni. Ha már komfortosabb számodra a megmutatás, kérhetsz visszajelzést egy táncos társadtól vagy a tanárodtól.
Érdemes olyan embert választani, akinek megbízol a szakmai vagy emberi nézőpontjában, és olyan közeget, ahol a visszajelzés nem ítéletként, hanem lehetőségként jelenik meg.
Azt is tartsd szem előtt, hogy a visszajelzés mindig egy másik ember nézőpontja. Nem kell minden véleményt beépítened. Válaszd ki belőle azt, ami segít továbbgondolni vagy tágítani a saját mozgásodat, a többit pedig nyugodtan engedd el.
Az improvizáció végső soron nem arról szól, hogy valaki más szerint hogyan kellene táncolnod. Inkább arról, hogy egyre több lehetőséget ismerj arra, hogyan tudsz reagálni, választani és alkotni a saját testedből kiindulva.
