„De ez most akkor milyen tánc?”
„Ez nem is tánc…”
„Mit kellene ebben nézni?”
A kortárstánccal kapcsolatban ezek teljesen érthető kérdések. Ha valaki először lát egy kortárs táncelőadást vagy órát, könnyen lehet, hogy nem azt kapja, amire egy tánc szó hallatán számít.
Nincs egyetlen jellegzetes mozdulatsora, amitől felismered. Nem feltétlenül van egy történet, amit elejétől a végéig követni lehet. Van, amikor látványos és lendületes, máskor egészen visszafogott. Van, amikor közel áll a baletthez vagy a modern tánchoz, máskor egészen más mozgásvilág jelenik meg benne.
És éppen ez benne az érdekes.
Akkor mi is a kortárstánc?
Képzelj el egy táncformát, amelynek nincsenek szigorúan kijelölt határai. Egy világot, ahol különböző mozgásformák, technikák, kultúrák és akár más művészeti ágak is találkozhatnak egymással – és ezekből valami új születhet. Én valahogy így gondolok a kortárstáncra.
Egy nyitott, folyamatosan változó műfaj, amely nem egyetlen mozdulatvilágot vagy szabályrendszert követ. Folyamatosan alakul, reagál a jelenre, és közben újabb és újabb mozgáslehetőségeket keres. Lehet történetet mesélő, gondolatokat közvetítő vagy akár egészen absztrakt. Egy koreográfia épülhet egy konkrét témára vagy érzésre, de az is lehet, hogy egyszerűen maga a mozgás kerül a középpontba: hogyan tud elindulni egy mozdulat, hogyan változik meg a térben, hogyan kapcsolódik egy másikhoz, vagy milyen lehetőségek rejlenek egyetlen mozdulatban.
Éppen ezért a kortárstáncban az alkotói szabadság és a technikai tudás nem egymás ellentétei. Inkább kiegészítik egymást. Minél több eszközt ismersz, annál több lehetőség közül választhatsz.
A kortárstánc ezért sokféle táncstílusból meríthet. Hatással lehet rá a balett, a modern tánc, a hip hop, a különböző néptáncok vagy akár olyan mozgásformák is, amelyek elsőre egészen távolinak tűnnek tőle. Ezek az elemek aztán új környezetbe kerülhetnek, átalakulhatnak, keveredhetnek egymással, és egészen más mozgásnyelv részeivé válhatnak.
Talán éppen ezért olyan nehéz egyetlen mondattal meghatározni, hogy mi a kortárstánc. Nem egy kész, lezárt rendszer, hanem egy folyamatosan alakuló műfaj, amelynek a határai időről időre tovább tágulnak.
És talán pont ettől tud ennyiféle lenni.
Miért néz ki néha ennyire furán?
A kortárstánc által nyújtott kreatív szabadság a befogadóban gyakran bizonytalanságot kelt, és számos kérdőjelet hagy maga után. Főként akkor, ha mindenáron történetet, jelentést vagy egyértelmű magyarázatot szeretnénk találni ahhoz, amit látunk. Nem minden mozdulatnak van megfejthető üzenete, és nem minden koreográfia kínál racionális válaszokat.
Éppen ezért elsőre furcsa vagy nehezen befogadható is lehet. A kortárstánc nem mindig arra törekszik, hogy egyértelműen megmutassa, mit kell látnunk vagy gondolnunk. Hagyhat teret a saját értelmezésünknek, és annak is, hogy egyszerűen megfigyeljük a mozdulatokat, a test és a tér kapcsolatát, a ritmust, a dinamikát vagy éppen a csendet.
Egy-egy előadás mögött természetesen állhat konkrét történet, társadalmi kérdés, személyes élmény vagy alkotói gondolat. Máskor viszont maga a mozgás kerül a középpontba: a test lehetőségei, a mozdulatok egymáshoz való viszonya, az ismétlés, a változás vagy az, hogy mi történik, amikor egy megszokott mozdulatot egészen más összefüggésben látunk.
Ezért sem érdemes rögtön azzal elutasítani, hogy „ez nem is tánc”. Lehet, hogy egyszerűen egy olyan táncformával találkoztunk, amely más elvárásokból indul ki, mint amit korábban megszoktunk. Nem feltétlenül kell mindent az értelmünkön keresztül megközelítenünk, és nem szükséges mindenáron megfejteni, hogy „mit akart ezzel mondani” az alkotó.
Néha elég egy kicsit tágabb nézőpontból figyelni.
Mit csinál a táncos a testével? Hogyan változik a mozdulat? Hogyan használja a teret? Mit ad hozzá a zene, és mi történik, amikor a mozgás szembemegy azzal, amire számítanánk?
A kortárstánc attól is tud ennyire sokféle lenni, hogy nem kínál mindig egyetlen helyes olvasatot.
Kortárstánc - kezdőknek is!
A kortárstánc egyik nagy előnye, hogy sokféle szinten lehet vele dolgozni. Nem kell hozzá professzionális táncosnak lenni. Egy kezdő órán természetesen nem ugyanazt várjuk el, mint egy hivatásos táncostól.
Meg lehet tanulni az alapvető technikai elemeket, lehet dolgozni a koordináción, az egyensúlyon, a súlyáthelyezésen, a térhasználaton és a mozgás minőségén. Később pedig egyre több lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a tudatosan felépített alapokat saját mozgásoddal is megtöltsd.
És szerintem éppen itt válik igazán érdekessé.
Nem az a cél, hogy mindenki ugyanúgy mozogjon.
Lehet ugyanazt a gyakorlatot csinálnunk, mégis teljesen másképp fog kinézni rajtunk. Más a testünk, másképp használjuk a súlyunkat, máshonnan indul a mozdulat, más zenére reagálunk érzékenyen.
Ettől lesz benne egyszerre technika és szabadság.
Ha érdekel, bátran próbáld ki
Ha még soha nem próbáltad, teljesen rendben van, ha elsőre szokatlannak tűnik.
Nem kell tudnod, mi az a floorwork. Nem kell tudnod improvizálni. Nem kell ismerned a kortárstánc szabályait, és az sem baj, ha jelenleg azt sem tudod pontosan, mitől lesz egy mozdulat „kortárs”.
Ezeket menet közben tanuljuk meg.
Én a kortárstáncot azért szeretem, mert egyszerre tud technikai és szabad lenni. Lehet benne pontosan dolgozni egy mozdulaton, aztán egy másik pillanatban elengedni az előre elképzelt megoldást és kipróbálni valami újat.
Van benne rendszer, de van benne játék is.
Van benne technika, de van benne szabadság.
És nem kell hozzá másnak lenned, mint aki éppen vagy.
Talán ezért sem lehet egyetlen mondattal elmondani, mi a kortárstánc.
Inkább meg kell mozdulni benne.
