A férfi és női energia két nagyban különböző, ám egyenrangú fogalom, amelyek az emberi lélek két eltérő aspektusát képviselik. A férfi energia általában az aktív cselekvéshez kapcsolódik: lendületes, határozott és céltudatos. A női energia viszont az érzelmek kifejezésére és befogadására irányul: intuitív, kreatív, szeretetre és empátiára épül. A férfi energia vezet, a női energia pedig támogat.

Mindkettőre szükségünk van, mert ezek együtt és váltakozva hatnak az életünk minden területére. Meghatározzák az önértékelésünket, a sikerességünket és a kapcsolatainkat is. Ez a kettő tesz minket egy teljes egésszé. Mindkét energiaformát el kell tudnunk fogadni önmagunkban, hiszen nem lehet egy jól bevált megoldás minden élethelyzetre. Valamihez több női, valamihez pedig több férfi energia szükséges.

Jó példa ennek szemléltetésére egy munkahelyi szituáció, amely az önérvényesítés miatt gyakran megkívánja a férfi energia dinamikusságát és határozottságát. Ezzel szemben az otthonunkat és a családi életünket a stabilitás, a nyugalom, a figyelemmel és szeretettel való egymás felé fordulás teszi meleggé, kiszámíthatóvá és biztonságossá.

Tökéletesen harmóniába hozni ezt a kettősséget nem lehet, és nem is kell, hiszen az egyik mindig érvényesülni fog a másik felett aszerint, hogy mit kíván meg az adott élethelyzet tőlünk. A kulcs a törekvés arra, hogy kiegyenlítsük ezeket az energiáinkat, hogy megfelelően kiegészíthessék egymást. Fontos, hogy megfigyeljük és tisztában legyünk azzal, hogy mikor és miért használjuk hol az egyiket, hol pedig a másikat. Ennek tudatában mélyebb kapcsolatunk lehet önmagunkkal és másokkal is.

A modern táncok gyakran felfedik a hagyományos nemi szerepek határait, és lehetőséget adnak arra, hogy kibontakoztassuk és integráljuk mindkét nem sajátosságait és erényeit.

A tánc különösen alkalmas arra, hogy felfedezzük és megéljük feminin énünket, ami a kreativitásunk egyik legmélyebb forrása. Átélhetjük általa az érzelmeink teljességét. Intuitív módon kapcsolódhatunk önmagunkhoz és másokhoz is. Empátiát tanulhatunk.

A férfi energiáinkra is szükségünk van a táncban, mint minden más sportban is. Gyakorlásával fejlődik a kitartásunk és az elszántságunk. Képessé válunk megbirkózni nemcsak a sport, hanem akár az élet adta nehézségekkel. Ez az energia lehetővé teszi számunkra, hogy ne adjuk fel, és tudatosan folytassuk a harcot céljainkért. Még akkor is, ha számos akadállyal találjuk magunkat szemben.

A tánc segítségével rávezethetjük magunkat a saját kettősségünk felismerésére, miszerint van egy gondolatok által (férfi energia) és egy érzelmek által (női energia) vezérelt részünk. Megtanulhatjuk, hogyan adjuk meg a helyet mind a lágy, befogadó női energiának, mind a dinamikus és céltudatos férfi energiának. És azt is, hogy hogyan kapcsoljuk össze és hozzuk őket összhangba. Ez megadhatja az irányt is az önismereti úton az önelfogadás felé.

Sokszor tapasztalom azokon, akik először járnak a táncórámon, hogy rengeteg gátlást és félelmet cipelnek. Magas elvárásokkal érkeznek önmagukkal szemben. Ha pedig nem sikerül valami elsőre, egyből mérhetetlenül frusztrálttá válnak. Mintha nem lennének képesek használni mindkét aspektusukat, vagy nem lennének ennek tudatában.

Férfi táncosokra talán ez még inkább igaz. Őket gyakran arra ösztönzik már gyerekkorukban, hogy megfeleljenek a hagyományos maszkulinitási normáknak, például ne mutassanak gyengeséget, ne sírjanak, és legyenek kevéssé érzelmesek. Gyakran elfordulnak emiatt a női minőségüktől, így többek között az érzelmeiktől is.

Pedig a tánc nemcsak fizikai, hanem érzelmi és mentális kihívásokat is jelent. Sajnos továbbra is fennáll olyan sztereotípia, amely szerint a tánc még mindig inkább nőies tevékenység, és a férfiakhoz nem illik.

Gyakori manapság az is, hogy a nő túlzottan ragaszkodik a férfi energiáihoz. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen efelé van eltolódva a világ. Kiharcoltuk magunknak az egyenjogúságot, ami nem egészen úgy alakult, ahogyan azt reméltük. Nem biztos, hogy minden nő számára egészséges és való is, hogy ennyiféle szerepben álljon helyt. Természetesen szükséges, hogy a nőiesség megéléséhez, hogy beleálljon a nő is a maszkulin energiáiba.

Ha felborul az egyensúly a maszkulin energia irányába, az nagy mértékben befolyásolja a kapcsolatainkat is. Lehetséges, hogy mások elhátrálnak vagy idegesek lehetnek egy olyan személlyel, aki elnyomóan uralja a társalgást. Ez számos konfliktushoz és távolságtartó viselkedéshez is vezethet.

Ugyanilyen kapcsolati dinamika eltolódással jár, ha a női energia esetében történik meg ugyanez. Az egyén hajlamos lehet függővé válni a kapcsolataiban, és feláldozni saját szükségleteit vagy vágyait mindig háttérbe helyezve önmagát. Ez a viselkedési minta hosszú távon kiszolgáltatottsághoz és elégedetlenséghez vezethet.

A belső összhang megteremtéséhez ismernünk kell a határainkat. Ezeket úgy tudjuk felmérni, hogy tudatosan keressük a kihívásokat. Nagyon elcsépelten hangzik, hogy „kilépünk a komfortzónánkból”, de pontosan így történik. Mindig egy kicsit meghaladjuk azt. Kilépünk elhatározásból a biztonságos és ismert terepről, nem pedig megvárjuk azt, hogy egy külső hatás kényszerítsen minket erre. Így mi dönthetjük el, hogy mikor vívjuk meg a saját harcainkat.

Természetes velejárója magának az életnek is ez a lassú, de folyamatos tágulás. Ha ezt megpróbáljuk elkerülni, akkor görcsösen kapaszkodunk a nem változáshoz. A változás viszont előbb vagy utóbb megtörténik. Nem elkerülhető. Érdemes realizálnunk azt, hogy ez nem arról szól, hogy az élet keresztbe akar nekünk tenni. Ez természetes része az előrehaladás folyamatának. És minden kudarc vagy hiba lehetőség a fejlődésünkre.

Ha rálépünk erre az útra, ráébredhetünk, hogy boldogságot és önfeledtséget ad. Ahogy egyre jobban megismerjük saját energiáinkat és értékeinket, úgy válik egyre természetesebbé, hogy belevonjuk ezeket a kapcsolatainkba is. Azokban a kapcsolatokban, amelyekben elutasítás vagy mérgező hatások érnek, nem érezzük magunkat többé értékcsökkentnek. Mert többé nem a hiányok pótlása miatt kapcsolódunk.

Nem könnyű az első lépést megtenni az önelfogadás felé. A külső hatások és mások negatív visszajelzései gyakran megakadályoznak minket abban, hogy felvállaljuk önmagunkat, még saját magunk előtt is. Ez különösen igaz egy táncórára, ahol egy egész csoport vadidegen ember előtt kell megmutatnunk magunkat, ráadásul szembenézve egy tükörrel.

Amikor belemerülünk a zenébe és a mozdulatainkba, képesek vagyunk elengedni azokat a gátlásokat és korlátokat, amelyek visszatartanak minket az élet más területein. A tánc nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is áramlásba hozza. Segít távolabbról szemlélni a negatív gondolatokat és érzéseket, felébreszti bennünk az örömöt, a szenvedélyt és az élettel való összeköttetést.

Ahhoz, hogy valóban megérezzük ezt az áramlást és felszabadultságot, fontos, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Mindannyian különbözőek vagyunk. Ez a különbség tesz minket egyedivé és értékessé. Ne féljünk megmutatni magunkat! Mindenki számára van hely és lehetőség a táncban, ahol a testünk és lelkünk egyaránt szabadon kifejezheti magát. Ez az önelfogadás és az önmagunkkal való békesség útja, ami által az élet minden területén magabiztosabbak és boldogabbak lehetünk.